2016. május 23-án a Katica csoportot meghívta a csoport dadus nénije, Sedlák Anna, Panka néni saját hegyére. A gyermekek szüleit írásban tájékoztattuk a kirándulásról, melyet mindenki nagy örömmel fogadott, mivel a csoportnak ez volt az utolsó közös kiruccanása.
A csoport izgatottan várta, hogy a hétfői napon a csoportból elinduljunk közösen a Spar bevásárlóközponttól még jó néhány méterre, az erdő alatt található pincéhez.
A gyerekekkel egyenletes tempót tartva haladtunk az úton, mindenki ügyesen hozta a kis hátizsákját, melybe szendvicset, innivalót és kis ropogtatnivalót kértünk a gyermekek számára. Különösen annak örvendtek, amikor felérkeztünk a hegyre és árnyékos, fedett részen leülve megpihenhettek. Ezután előkerült a tízórai a kis csomagokból, jóllakottan pedig a gyermekek birtokba
vették a területet. Szívesen szaladgáltak, fogócskáztak, labdáztak a friss levegőn, „kincseket gyűjtöttek”, míg a paprikás krumpli készült ebédre. Mindeközben a terület lejtős részeit kihasználva a hossztengely körüli forgást élvezték a fűben, majd alkalmanként szabadon elfeküdtek a puha pázsiton.
A dadus néni megengedte, hogy a korán érő cseresznyefájáról megkóstolhassuk a gyümölcsöt, közben egy kis kevert süteményt eszegettünk a szabadban. A gyermekek szemmel láthatóan felszabadultan viselkedtek ebben a környezetben, természetesen a vendéglátás szabályait – melyekről sokszor beszélünk – betartva. A játszadozás csak egy kicsit állt le, amíg a megfőtt ebédet, leülve elfogyasztottuk. Közben már többen tudták, ahogy az épületben a délelőtt folyamán körülnéztek, hogy a pincében meglepetés (palacsinta) készül.
A csoport ebéd után jóllakottan bevonult a nappaliba, ahol beszélgetve, énekelve, egy mesét végighallgatva, megpihentek, néhányan közben kissé elszundítva. A többség ismét hamar erőre kapott és újabb udvari játékra invitálva a társakat.
Hamar elmúlt az a néhány óra, ami felejthetetlen élményként mindenkiben megragadt és a csoport sétálva indult vissza az úton az óvodába.
Balogh Ildikó
óvodapedagógus
