A népmesék szájról szájra terjednek, így a mese mindig újjászületett, soha nem jelenti ugyanazt, még ha a mondanivalója ugyanaz is. A hallgatóság és az előadó változásával időről időre a mese is változott. A népmese az élő beszéd művészete, egy kincs, amelyet tovább kell adnunk gyermekeinknek, hogy ők is részesüljenek a csodából.
2005. szeptember 30-án rendezték meg először a népmese világnapját Benedek Elek születésnapján. A cél, hogy a gyermekek különös, megkülönböztetett figyelemmel, szeretettel és tisztelettel forduljanak a magyar és más népek meséi felé.
A mese a rácsodálkozás, a különös világba, a fantasztikus élmények, történetek birodalmába jutás műfaja. A gyermek a mese hallgatása közben átlép egy másik világba. A valóság és a csodavilág között él és a ez a kettős tudat izgalmas feszültséget teremt, valamint azt oldja fel egyszerre. Ha olvassuk és hallgatjuk a mesét saját csodatévő segítőinket találjuk meg benne.
A mese Világnapjához kapcsolódóan a Kompanik Zsófia Óvoda óvodapedagógusai a csoportokban szűkebb körben már napokkal korábban feldolgozták a gyermekekkel a jeles nap főbb tudnivalóit. Méltó zárásként november 06-án, az óvónők „A félig nyúzott bakkecske” című mesét adták elő az apró közönségnek, mely nagy sikert aratott.
Balogh Ildikó
