A Márton-napi népszokások az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez kötődnek, amikor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat fogyasztottak és ebből lett népies szófejtéssel a „Márton madara”.
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani.
A rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta.
A népszokások az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
A sült liba mellcsontjából ugyanakkor az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Másik megfogalmazásban: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.
Német nyelvterületről terjedt el a fáklyás felvonulás, amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.
2016. november 11-én, délelőtt a változó időjárás miatt a tornateremben ünnepeltük a jeles napot, ahol csoportonként készített lámpásokkal Márton-napi dalokat énekelve gyülekeztünk. Az óvodásokat, óvodapedagógusokat Hujber Jánosné intézményvezető köszöntötte, majd a Cirmi csoport óvodásai idézték fel Szent Márton, tours-i püspök életét az őt megszemélyesítő püspök jelenlétében. Ezután a felvonulás – a lámpásokkal a gyermekek kezében – a folyosókon haladt tovább, ahol mindenki megtekinthette a csoportok által különféle technikák alapján készült egyéni munkákat, melyeket a témafeldolgozás hetében sikerült készíteni.
A naphoz kapcsolódó lakomázás ezután a csoportokban zajlott, mely során libazsíros falatkákat és szőlőlevet kóstolhattak a gyermekek.
Balogh Ildikó
óvodapedagógus
