Egy gyönyörű, szeptemberi délelőtt felkerekedtünk Süni csoportosainkkal, hogy Zsuzska óvó néniék szőlőjébe szüretelni menjünk. Tízóraizás után indultunk, hiszen a hosszú útra erőt kellett gyűjteni. Elkísért minket három anyuka és egy nagymama is, valamint kedves, volt óvó nénink Anci néni és Dóra néni. Nagy izgalom előzte meg e napot, hiszen többen még nem szüreteltek sohasem, kirándulni pedig mindig nagyon jó. Miután ez a szőlőhegy már Sümeg külterületén található, így egyik kis óvodásunk apukája, aki rendőr, felajánlotta, hogy a kinti útszakaszokon oda-vissza rendőri kíséretet kapunk. Már ez nagy élményt jelentett számunkra, több kisfiú már bejelentette, hogy nagykorában rendőr lesz. Az egy órás gyalogutat meglepő módon mindenki nagyon jól bírta. Közben lehetőségünk volt a természet szépségeiben gyönyörködni. Miután odaértünk, mindenki elfogyaszthatta a hozott kis elemózsiáját, aztán kezdődhetett a munka. Természetesen előtte megbeszéltük, hogy a lányok ollóval szüretelnek, s nagyon óvatosan kell bánni ezzel az eszközzel. A fiúk voltak a puttonyosok, jelen esetben nagy vödröket cipelve. A lányok vidáman hívogatták őket:” Ide jöjjön a puttonyos!” A munka közben nem maradt el dalos repertoárunk sem, vígan zengtük a szüreti dalainkat /Lipem-lopom, Érik a szőlő, Ettem szőlőt, Édes ősz jött/ s mondogattuk mondókáinkat /Szőlő érik, Lyukas dió, Hijnye-Hujnya/ S mivel „Sok kéz hamar kész”, az egy sor szőlőt igen hamar leszedtük. Kis puttonyosaink a darálóhoz vitték a szőlőt, s kezdődhetett a darálás folyamata, melyben szépen, sorban mindenki részt vett. Aztán az ügyes kezek összenyomkodták. Jó móka volt a „trutyizás”! Végül átmerhették a présbe mindezt és felnőtt segítséggel kipréselhették a szőlő levét, a finom, édes mustot. Ezt mindenki megkóstolhatta. Az ügyesebb lányok még a vödrök elmosásában is segítettek. Természetesen ezek után a hatalmas, füves területen még játszhattak gyermekeink. Előkerültek a labdák, a kugli játékok. Közben az anyukák már főzték számunkra a bográcsban a paprikás krumplit. A jó illatok és a hegyi levegő, no meg a fáradságos munka, meghozta mindenki étvágyát. A szabadban asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk a finom ebédet. Utána egy kicsit leheveredhettek a plédekre és egy szép mesét is meghallgathattak óvodásaink. Persze nem tartott sokáig a pihenés, mert vonzotta őket még a játék. Így aztán körjátékoztunk és labdáztunk egyet, majd egy kis iszogatás után ismét felkerekedtünk, hogy visszainduljunk az óvodába. Azt gondoltuk, hogy jól elfáradva tovább tart majd a hazaút, de tévedtünk, bő félóra alatt már vissza is érkeztünk az oviba. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy felejthetetlen élményben volt részünk. Köszönjük Zsuzska néninek és családjának a lehetőséget és köszönjük kísérőinknek is, hogy velünk tartottak, s olyan finom ebédet készítettek kis szüretelőinknek!
Kizmus Tamásné
óvodapedagógus
